A szabadság kiadás szabályai

Az éves fizetett szabadsághoz való jog az Európai Unió jogrendje, és a hazai jogszabályok, úgy mint az Alaptörvény, továbbá – többek között – az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény (Eszjtv.), és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) alapján biztosított alapvető jog.

A szabadság kiadásának kötelezettsége a munkáltatót terheli, vagyis a munkáltató felelőssége, hogy a dolgozó részére a neki járó szabadságnapokat – főszabály szerint az esedékeség évében, tárgyévben – kiadja.

A munkavállalónak korlátozott a joga arra, hogy saját maga döntsön arról, mikor megy – vagy éppen nem megy – szabadságra. A munkáltató a dolgozó részére évente mindösszesen 7 munkanap szabadságot a dolgozó kérésének megfelelően legfeljebb két részletben ad ki. Egyebekben a munkáltató határozza meg a szabadság kiadásának időpontját, amelyet a dolgozóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölni kell [Mt. 122. §].

Az 528/2020. (XI.28) Kormányrendelet kimondja, hogy minden dolgozót a munkaviszony létesítést követően 7 napon belül tájékoztatni kell a szabadság kiadás rendjéről. Rendelkezik a szabadság nyilvántartási rendjéről is.

Az egészségügyi dolgozók esetében a törvény rögzíti, hogy a szabadság nem halmozódhat [Eszjtv. 6. § (13) bekezdés].

A szabadság halmozódásának tilalma ugyanakkor nem vezethet oda, hogy a dolgozó elveszítse a szabadságra való jogosultságát.

Ha a munkáltató a szabadság kiadásáért való felelőssége körébe elmulasztotta a dolgozót megillető szabadságnapok kiadását, úgy erre a dolgozónak továbbra is igénye áll fenn. Mivel a szabadság kiadása vonatkozásban az Eszjtv. nem tartalmaz rendelkezéseket, így az Mt. szabályai az irányadóak.

A szabadság – az általános szabályok szerint – 3 év alatt évül el, az igény esedékessé válásától kezdve.

Az adott évre járó szabadság az adott év végétől (mivel a szabadság a tárgyév utolsó napjáig kiadható) számított 3 év elteltével elévül [Mt. 286. § (1) bekezdés].

Az elévülést ugyanakkor megszakítja a „tartozásnak” a kötelezett részéről történő elismerése. Az elévülés megszakításától az elévülés újból kezdődik [Mt. 286. § (4) bekezdés; Ptk. 6:25. § (1) bekezdés a) pont és (2) bekezdés].

Ha tehát a munkáltató nyilvántartja az érintett tárgyévet megelőző időre járó szabadságait, és ezt közli (pl. a bérlapon, munkaidő-nyilvántartáson), minden ilyen alkalommal újraindul a hároméves elévülési idő.  

Végül fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a szabadságot pénzben megváltani – a jogviszony megszűnésének kivételével – nem lehet [Eszjtv. 6. § (13) bekezdés].

Amennyiben nem a fentiekben foglalt módon történik a szabadság kiadása és a szabadságnapok számának megállapítása, azt feltétlenül jelezzétek részünkre.

Ahol vannak szakszervezeti tagjaink, felszólítjuk a munkaadót a jogszabály betartására, illetve ha az nem jár eredménnyel további jogorvoslati lehetőséggel fogunk élni.