2024.09.05
A szociális ágazat területén mutatkozó egyre nagyobb igényekhez nagyon nehéz jól képzett, megfelelő munkaerőt találni, hiszen a körülményekhez képest még mindig nagyon alacsony bérezés jellemző a területre.
Az egészségügyben és a szociális ágazatban sok szempontból részben azonos vagy hasonló feladatokat kell végezni, a két szakágazatnak azonban teljesen eltérő a bérezése nemcsak mértékében, de a az egyéb juttatások megállapításának tekintetében is.
Ez értelmetlen és indokolatlan munkaerőmozgást és feszültséget eredményez a két alágazat között, de gyakran az adott ágazaton belül is.
További probléma, hogy a mozgóbérek -műszakpótlék, rendkívüli munkavégzés pótléka- számításának alapja az alapbér, tehát a pótlékok meghatározásánál nem veszik figyelembe sem a kiegészítő pótlékot, sem az egészségügyi munkakörben levők kiegészítő pótlékát.
Kezdeményezzük egy olyan szakmai döntéselőkészítő munkacsoport létrehozását a Független Egészségügyi Szakszervezet bevonásával, amely egy összehangolt bérezési és előmeneteli rendszert dolgoz ki az egészségügyi és szociális ágazatban dolgozók anyagi ösztönzésére, életpályájára és rendszeres anyagi fejlődésére annak érdekében, hogy rövid és hosszú távon biztosítható legyen a munkaerőellátottság az ágazatban.
Újra felhívjük a figyelmet arra, hogy a szabadság számítást tekintve a jelenlegi szabályok diszkriminálják azt, ha valaki nem egészségügyi vagy közszférában szerzett munkatapasztalat alapján lépne be az ágazatba.