Dr. Soós Adrianna, a FESZ elnöke a Klubrádióban: Vétkesek közt cinkos, aki néma!

Dr. Soós Adrianna hangsúlyozta, hogy az emberek változást akarnak, ne kelljen hónapokig várni egy szakrendelésre, évekig egy műtétre. A betegek gyógyulását veszélyezteti, halálozásuk kockázatát növeli, hogy a szükséges terápiákhoz csak lassan, késve férnek hozzá a rászorulók.

Az egészségügyi dolgozók rendkívül túlterheltek. Sok a beteg, nagy az időnyomás. Kevés az egészségügyi dolgozó. Frusztráltak a betegek, az orvosok, az ápolók. Ilyen helyzetben könnyen sérül a kommunikáció.

Az egészségügyben 80 százalékban nők dolgoznak, akiknek nehéz a betegeket emelgetniük, hiányoznak azok a korszerű berendezések, amelyek – akár fizikailag is – segítenék a munkájukat. Az egészségügy akadozó működéséhez a létszámhiányon, a pénzhiányon kívül hozzájárul a szervezetlenség is, ami miatt műtétek maradnak el.

A bérekkel kapcsolatban a FESZ elnöke elmondta: nem igaz, hogy az egészségügyi szakdolgozók jól keresnének. Ha szuper jól lehetne keresni, akkor nem lenne munkaerőhiány, hanem tömegek akarnának az egészségügyben dolgozni. Nem igaz, hogy a szakdolgozók havi 800.000 forintot keresnének. Nemhogy bérben nem kapnak ennyit, de keresetben sem. A fekvőbeteg ellátásban dolgozók havi 260-280 órákat dolgoznak, ezt nem lehet tartósan fenntartani. Rosszul vannak megfizetve ahhoz a megterheléshez képest, amit nap mint nap meg kell élniük.

A tüntetés célja volt, hogy felhívja ezekre a problémákra a figyelmet. Az egészségügyi dolgozóknak óriási abban a felelősségük, hogy a problémák ne legyenek a szőnyeg alá söpörve. Ne hallgassanak. Vétkesek közt cinkos, aki néma!

A tárgyalások nem elegendőek, ezért kellett kimenni a Parlament elé és demonstrálni. A kormány képviselőivel folynak ugyan tárgyalások, de azok ritkák és a kormányzat nem veszi figyelembe a tárgyalásokon elhangzottakat.

A demonstrációval felhívták a figyelmet arra, hogy átfogó stratégiát kell létrehozni a gondok megoldására. Ma nem látják azt a stratégiát, ami megoldaná a hiányzó munkaerő pótlását, annak megtartását, a pályakezdők bevonzását, az infrastruktúra, az eszközök fejlesztését. Szórványos intézkedések történnek ugyan, de ezek nem elegendőek. A demonstrációval a változást akarták elérni. Azt, hogy a kormány hallgassa meg a szakmát, a munkavállalói érdekképviseleteket.