Mikor az életben maradás egy hajszálon múlik

A Független Egészségügyi Szakszervezet tagjai, az ápolók és szakápolók, nap mint nap szembenéznek a legnehezebb pillanatokkal. Mindennapi munkájuk része az újraélesztés, sebesülések ellátása, sokkos állapotban levő emberek kezelése. Ők azok, akik kevés elismerést kapnak, de nélkülözhetetlenek.

Fizetésük nem tükrözi a felelősséget, amit vállalnak. Munkakörülményeik – a krónikus létszámhiány, a túlterheltség, az elavult eszközök, a szervezetlenség – nem nyújtanak megfelelő hátteret ahhoz a színvonalhoz, amit elvárnak tőlük. Miközben testileg és lelkileg is a határaikat feszegetik, az anyagi és erkölcsi megbecsülés messze elmarad attól, amit megérdemelnek.

Szóljunk a mentősökről is, akik elsőként érnek a helyszínre – közlekedési balesethez, újraélesztéshez, vagy amikor egy család kétségbeesetten hívja a 112-őt. A mentős munkája nemcsak szakmai tudást, hanem mentális erőt is kíván – olyan helyzetekbe kerülnek, amiket a legtöbben sosem akarnának látni.

Ők és az őket kórházi háttérként fogadó ápolók, szakápolók együtt alkotják azt a láthatatlan hálót, ami naponta életeket ment. Egy csapatban dolgoznak, tudják: nincs idő tévedni.

Az Elsősegélynyújtás Világnapja nem csak arról szól, hogy mindenki tanulja meg az újraélesztést (ami persze fontos!), hanem arról is, hogy megkapják a kellő elismerést azok, akik ezt hivatásból, nap mint nap végzik. Akik vállalják a stresszt, a felelősséget, a túlórát. Akik nem tehetik le a munkát, ha túl nehéz.

Mindannyiunk közös érdeke, hogy jó munkakörülmények között, kellő anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesüljenek. Ameddig ez nincs meg, addig az ápolói szakma nem lesz vonzó, a munkaerőhiány fennmarad, aminek az árát emberéletekben mérhetjük.

A Független Egészségügyi Szakszervezet ezen a napon köszönetet mond minden ápolónak, szakápolónak, mentősnek.

Üzenjük: küzdünk azért, hogy méltó bérezést kapjanak, munkakörülményeik javuljanak, munkájukat lássa és elismerje a társadalom!